MAGYAR TANNYELVű KÖZÉPISKOLÁK VII. ORSZÁGOS TANTÁRGYVERSENYE

Az idei verseny újdonságokat is tartalmazott a résztvevő tanulók, tanárok számára. Így például a tantárgyak sora kiegészült a kémiával, amely Fabinyi Rudolf híres magyar kémikus nevét vette fel. A másik újdonság, hogy a vándorkupa mellett – amelyet a legtöbb díjat szerzett iskola csapatának ajándékoztak oda egy évre, a következő versenyig – megjelent még három kiskupa is, amelyeket a részvevő iskolák három legjobbika vehetett át a díjkiosztó végén.

            Az iskola igazgatója, Dr. Bálint István megnyitó beszédében újra fölelevenítette e verseny megszületésének legfőbb indítóokát: 2006-ban az a felismerés szolgáltatta az ötletet az első verseny megszervezéséhez, hogy az iskola eredményességét a diákok teljesítménye alapján lehet a legjobban felmérni. Ehhez pedig olyan versenyek szükségesek, amelyek reális esélyt biztosítanak a megmérettetésre. Így született meg a Magyar Tannyelvű Középiskolák Országos Tantárgyversenye olyan tantárgyakból, amelyekből nincsenek mérhető eredményeink az országos olimpiászokon. Megfogalmazása értelmében ez a verseny időben „kinőtte” magát, és ma már minisztériumi szinten elismertté vált, aminek következtében az oklevelek értéke is jelentősen megnőtt.

            A megnyitó ünnepségen jelen volt Markó Béla szenátor, a verseny fővédnöke, - aki patinás versenyként köszöntötte ezt a nem olyan régen megálmodott versengést -, valamint a Maros Megyei Tanfelügyelőség- és a polgármesteri hivatal képviselete.

            A verseny népszerűségét a résztvevő iskolák és tanulók létszámának növekedése is igazolja, hiszen idén már 11 megye 30 iskolájából 218 tanuló nevezett be a vetélkedőre. A diákok hat tantárgyból mérhették össze tudásukat: biológiából (növény- és állatbiológia, orvosi biológia), földrajzból (általános természetföldrajz és humánföldrajz), informatikából (programozói és számítógép-alkalmazói), társadalomtudományokból (üzleti tervek és egyéni szakdolgozatok bemutatása), történelemből és kémiából (általános és szervetlen kémia, szerves kémia).

            A Márton Áron Gimnáziumot a következő 14 tanuló képviselte: Gábor Ibolya (X.B), Sugár Tímea (X.B), László Laura (XI.B) humánföldrajzból; Kurkó Mihály-Zsolt (X.E) és Sandy Bálint-Mátyás (X.E) a programozói vetélkedő résztvevőiként; Kiss Krisztina (X.B), Kovács Nándor (X.B) és Tölgyesi Borbála (XI.B) történelemből; a társadalomtudományok versenyének üzleti tervek témakörében egy csapat vett részt: Fehér Levente (XI.E) és Fekete Nándor (XI.E), illetve egyéni dolgozatokkal készültek Füleki László (XI.E), Kész Orsolya (XI.B), Pál Dalma (X.B) és Pap Zsolt (XI.A). Felkészítő- és kísérőtanár minőségben Barabás Gyöngyvér filozófia, illetve Gidó Mária földrajz szakos tanár képviselte az iskolát.

Eredmények tekintetében a Márton Áron csapattagjainak idén csak dicséreteket sikerült szerezniük, a következő tanulók személyében: László Laura és Sugár Tímea  humánföldrajzból (felkészítő tanáruk Gidó Mária), Kurkó Mihály-Zsolt informatikából (felkészítő tanár Demeter Hunor), illetve Fehér Levente és Fekete Nándor üzleti tervekből (felkészítő tanár Barabás Gyöngyvér).

            Az idei verseny dobogós iskolái, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum (I.), a házigazda Bolyai Farkas Elméleti Líceum (II.) és a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium (III.) Sorsfordulatot jelentett ez a verseny történelmében, hiszen először került a vándorkupa az szervezőktől más iskolához.

            „Mindenki nem kaphat díjat, de végső soron minden résztvevő tanuló nyertese ennek a versenynek.”- nyilatkozta dr. Makkai Gergely meteorológus, a Növény- és állatbiológia Vetélkedő zsűri elnöke. Nagy igazság rejlik ebben a kijelentésben, hiszen az egyre színvonalasabbá váló és komolyabb felkészülést igénylő versenyen csak nyertesek lehetnek a tanulók és tanárok egyaránt. Gazdagodhattunk tapasztalatokban, új ismeretekben, barátságokat, ismeretségeket köthettünk és ápolhatjuk a régieket. A Bolyai Líceum ódon falai között, a zsúfolásig megtelt díszterem ünnepélyes hangulatában, évről-évre megerősödhet bennünk az a lélekmelengető érzés és felismerés, amit Markó Béla is megfogalmazott: „ez a mi versenyünk, romániai, erdélyi magyaroké.” Úgy gondolom, hogy – a szerényebb eredményeink ellenére – sem szabad lemondanunk erről a versenyről, még nagyobb körültekintéssel kell majd készülnünk a következő évi megmérettetésre. És ha – a megváltozott politikai viszonyok miatt – esetleg küzdenünk kellene a megmaradásáért és létjogosultságáért, akkor meggyőződésem, hogy össze kell fognunk érte, szervezőknek, tanároknak és tanulóknak egyaránt, mert ez a verseny már fontos értéket, mércét, igényességet képvisel a magyar tannyelvű középiskolák számára.

Barabás Gyöngyvér