Az Erdélyi Magyar Írók Ligája tagjai 2018. január 25–26-án négy helyszínen tartottak felolvasást: Aranyosgyéresen, Csíkszeredában, Máramarosszigeten és Győrött.
A farsangi felolvasóút keretében január 25-én Csíkszeredában két helyszínen, a Márton Áron Főgimnázium dísztermében és a Székelyföld Galériában az erdélyi írószervezet négy tagja lépett fel: a székelyudvarhelyi Bálint Tamás költő (1985), a Székelykeresztúron élő Balázs K. Attila költő, író (1973) és Zsidó Ferenc író (1976), valamint alulírott.
A Hargita túlsó oldaláról érkezett vendégek tulajdonképpen iskolánk visszatérő barátai, akik legutóbb 2014 januárjában találkoztak az akkori diáksággal, akárcsak most a IX. E intenzív matematika-informatika, a IX. D természettudományok, a X. F matematika-informatika – intenzív angol, a XI. A filológia, valamint a XII. C és D természettudományok osztály tanulóival.
A 13.40-kor kezdődő rendezvény házigazdájaként és moderátoraként műveik geneziséről kérdeztem írótársaimat, arról, hogy miként határoznák meg az írósághoz való viszonyukat, milyen alkotói szokásaik vannak, hogyan tudják egyeztetni napi (mérnöki, tanári és közgazdászi) munkájukat és családi életüket az alkotói léttel. Elég változatos képet kaphatott a hallgatóság: Balázs K. Attila úgy fogalmazott, hogy önmagát napi gondjaitól függetlenítve vagy éppen azok kellős közepén is tud alkotni. Vers, próza bármilyen élethelyzetben születhet. Ideje van az alkotásnak, és ideje van a hallgatásnak, mondta. Zsidó Ferenc azt vallotta, hogy hétköznapokon köszönő viszonyban sincs az írósággal, tanárként kizárólag vakációban ír, mert az iskolai munka és a három gyerekével kapcsolatos napi teendők fölemésztik az idejét, energiáját. Bálint Tamás pedig azt árulta el, hogy középiskolai magyartanára biztatására és pénzügyi okok miatt lett költő – a középiskolában a pénzdíjas pályázatokban „kereseti” lehetőséget látott, később, az egyetemi évek alatt vált számára a vers önkifejezési eszközzé.
A folytatásban „személyre szabott” kérdések következtek: Zsidó Ferencet 2017 decemberében a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál megjelent Huszonnégy című blokkregényének műfajáról és világáról faggattam. A Vissazút a fekete folyón és a Puskin Anyeginjét átíró Láv sztori című versesköteteire alapozva Bálint Tamást költészete szerepjátékos karakteréről kérdeztem, Balázs K. Attilát pedig arról, hogy költőként és íróként hogyan látja, számára mi írható meg versben, mi novellában, regényben, és hogy 2013-ban megjelent roppant érdekes regényében, A zöld fotel lakójában ki is az a C, aki egyebet sem tesz, csak ül a zöld fotelében.
A rendezvény második felében a szerzők műveikből olvastak fel.
A farsangi felolvasás és beszélgetés 18 órától a Székelyföld Galériában folytatódott, ahol szerepcsere történt: Bálint Tamástól, Balázs K. Attilától és Borsodi L. Lászlótól Zsidó Ferenc kérdezett.
A meghívott szerzők művei
Bálint Tamás: A pap leánya, birtokostul (versek, 2007), Visszaút a fekete folyón (versek, 2011), Láv sztori (versek, 2015), Hibalista (versek, 2018)
Balázs K. Attila: Vizuáliák (versek, 2009), A zöld fotel lakója (regény, 2013)
Zsidó Ferenc: Szalmatánc (regény, 2002), Csigaterpesz (novellák, 2005), Autóstoppal Európában (regényes útirajz, 2007), Laska Lajos (rövidprózák, 2013), Huszonnégy (blokkregény, 2017)
Borsodi L. László
2024. október 22-én szervezte a Johannes Kájoni Szakközépiskola az IRIS Őszi Szavalóversenyt, amely két kategóriában, román és magyar nyelven zajlott.
Az iskolánk youtube csatornáján is élőben lehet követni 19 órától az idei Gólyabált.
Iskolán 4 diákja és egy tanára is díjban részesült a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének hagyományos díjátadó ünnepségén.